|
AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZÉSRŐL Dr. Kemenes Pál orvos, orvostörténész, társadalomorvostan szakorvos Kiemelések korábbi írásaimból és előadásaimból 2004. |
|
|
A magyar egészségügy az 1970-es évek közepe óta a legkorszerűbb egészségügyi szervezési elv, a progresszív betegellátás elve és a területi elv együttes alkalmazásával épül fel. Az egészségügy az orvostudomány eredményeinek intézményes alkalmazása és mint alkalmazás az adott lehetőségek és igények szerint alkalmazza az orvostudomány eredményeit olyan módon, hogy a lakosság hozzájusson a legkorszerűbb adaequat ellátáshoz, illetve védekezéshez, védelemhez. A beteget, sérültet stb. az állapotának, betegségének, korának, nemének stb. megfelelő specializáltságú intézményben a megfelelő ellátási intenzitású osztályon kell elhelyezni. Röviden ez a progresszív betegellátás elve. A specializáltság a rendelő intézettől az országos intézetig növekszik, az ellátás intenzitása az utókezelőtől az intenzív osztályig növekszik. Területileg a legközelebbi adekvát ellátást biztosító intézménybe kell eljuttatni az eü-t igénybe vevőt. A magyar eü. a területi elv - ellátási körzetesítés - és a progresszív betegellátás elvének együttes alkalmazásával épül fel. Ez biztosítja, hogy a rászoruló a leghamarabb megkapja az adekvát ellátást és egyúttal ez, a költséghatékony megoldás. Az ép elméjű, tiszta tudatú, józan eszű emberek ezt is tapasztalják. Az 1980-as évek óta kiadott valamennyi egészségügyi szervezéstan és társadalomorvostan tankönyvben illetve jegyzetben a fentiek szerepelnek. Azok a "nagy eü. szervezők", akik a saját tapasztalataikban nem bíznak olvassák el a tananyagot. Nem betegekkel foglalkozó orvosi szakmák nélkül a betegellátás sem működne. Az orvosi szakmák egymásra utaltak. A folyamatosan változó viszonyok - tudományos eredmények (diagnosztikai, terápiás stb. eljárások) demográfiai változások stb. - miatt a rendszer folyamatos karbantartást igényel. Az anyagi lehetőségek figyelembevételével és a fenti elvek konzekvens alkalmazásával folyamatosan az igényekhez kell igazítani és tervezni kell a rendszert. Az elmúlt évtizedekben az egészségügyet nem, illetve ad hoc jelleggel parciális szempontok alapján igazították a megváltozott viszonyokhoz. A tervezés nem rendszerként kezelte az egészségügyet. Az eü. "utána igazítása" három szakembernek kb. 2-3 heti munka. A magyar eü. gondjai alapvetően nem abból fakadnak, hogy az eü. rendszer karbantartása nem, illetve csak ad hoc jelleggel történt meg. A magyar egészségügyet az 1970-es évek elején, a lakosság egészségi állapotát felmérő reprezentatív vizsgálat (KOMOV 1966.) adatai alapján szervezték meg. A Tb. és a KSH demográfiai, epidemiológiai stb. adatai alapján kiigazítható a rendszer. Jelentős problémát okoz a forráshiány. A fenti két
elv együttes alkalmazása meghatározza, hogy az egészségügyet
igénybe vevő hol, mikor és milyen módon kerül ellátásra. A fenti
két elv a beutalási rendszerrel együtt egyértelműen meghatározza a
betegutakat. Az egészségügyi kapacitások átszervezése, bővítése vagy csökkentése nem közgazdászi, hanem ellátás szervezési feladat. Egészségügyi szervezői szakismeretet igényel /társadalomorvostan szakorvos/. Az intézmények vezetői tudják, hogy mennyibe kerülnek a különböző tevékenységek az intézményükben, és ismerik a Tb finanszírozási rendszerét. Lehetőségük van a kapacitásaik csökkentésére, amennyiben az ellátás biztonsága megmarad. A különböző szintű eü-i vezetői hibák nem az egészségügyi rendszer hibái. Felelősségre vonásuk elmaradása az eü. rendszert veszélyezteti. Az eü. intézmények állapotáért az intézmények vezetői és az intézmények tulajdonosai a felelősek. Többnyire az önkormányzatok a tulajdonosok. Fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az eü-ben a vezetők a saját alkalmatlanságuk következményeiért az eü rendszert hibáztatják. Az egészségügy terén az állam és a társadalombiztosítás feladatait egyértelműen meg kell határozni és el kell választani, amiképpen az állami és a Tb. forrásokat is külön kell kezelni. Az állami vezetők a költségvetési pénzekből az adózók pénzével, a Tb. vezetői a járulékfizetők pénzével gazdálkodhatnak. A magyar
társadalombiztosítás az egyik legkorszerűbb és leghumánusabb
rendszer amit valaha kitaláltak és létrehoztak. A
társadalombiztosítás szétverése veszélyeztetné és megdrágítaná a
betegellátást, és az egészségügy fenntartását. Az egészségügy területén maradéktalanul érvényesíteni kell az Mt. és a Kjt. munkaidőre, pihenőidőre, ügyeleti és készenléti szolgálatra vonatkozó előírásait. Kimerült, fáradt, dekoncentrált stb. eü. dolgozókkal végeztetett munka az ellátás rovására megy. Veszélyeztetik a betegek egészségét, életét. A fáradási vizsgálatok eredményei ellentmondanak a rosszul értelmezett hivatástudatból fakadóan túlmunkát végzők heroizmusának. Sajnálatos, hogy sokan töltöttek és töltenek be szakvizsgához kötött pozíciót szakvizsga nélkül. Akinek nincs szakvizsgája az, nem szakember. Akinek nincs társadalomorvostan szakvizsgája az inkompetens egészségügyet érintő szakkérdésekben (kontár) amiképpen, nem belgyógyász az, akinek nincs belgyógyász szakvizsgája. Az az orvos aki, olyan beteg gyógyításába kezd akinek a betegsége meghaladja az orvos tudását, felkészültségét nem méltó az orvos névre. (Hippokratész: Az orvosi szakma In.: Válogatások a hippokratészi gyűjteményből Bp. 1991. 86.) Ugyan ez vonatkozik az egészségügyre is. Az eü. menedzserképzésben részt vettek nem egészségügyi szervezők lettek, hanem az egészségügyi intézményi menedzsment számára szükséges ismereteket szerezhettek. Biztosítani kellene, hogy a WHO ajánlásokban meghatározott, az egészségügyi ellátáshoz történő hozzáférési időt betartsák. A betegeknek azonos időn belül kell orvosi ellátásban részesülniük lakhelyüktől függetlenül. Azonos időn belül kell, hogy szakorvos vizsgálja meg őket és azonos időn belül kell fekvőbeteg ellátó intézménybe kerülniük stb. A készenléti, illetve ügyeleti szolgálat standardjainak betartása az egészségügyhöz történő folyamatos hozzáférés biztosítása fontos szervezési feladat. Ahol potenciálisan sincs meg a lehetősége annak, hogy a biztosított a standardeknek megfelelő módon igénybe vegye az egészségügyet, ott hiányos a szolgáltatás. Sajnálatos, hogy az egészségügy vezetése teret enged az egységes, korszerű, magas színvonalú ellátást biztosító, szolidaritási alapon működő társadalombiztosítási rendszer szétverésére és lezüllesztésére irányuló törekvéseknek. Mindenképpen el kell kerülni azt, hogy a magyar társadalombiztosítás a nyugati szegény-ellátó rendszerek színvonalára zülljön mint pl. National Health Service (NHS). Vissza kellene állítani az orvostovábbképzés korábbi gyakorlatát. Az, biztosítani tudta, hogy egységes elvek és egységes oktatóanyag alapján folyjon a továbbképzés. A cél az, hogy mindenki azonosan a legkorszerűbb ellátást kapja. A kreditrendszer visszalépés. A gondozó hálózatok és a munkaegészségügy rehabilitációja sürgős feladat. Az egészségügyet az egészségügyet igénybe vevők és igénybe venni szándékozók igényei mentén kell szervezni. A járulékfizetők, a betegek/sérültek és a potenciális betegek igényei és szükségletei mentén a prevenció elveinek figyelembevételével. Demográfiai,
epidemiológiai, morbiditási stb. adatokra támaszkodva szokás az
eü. kapacitásait tervezni. Sajnálatos, hogy sokan elméleti felkészültség, szakvizsga nélkül, állítólagos tapasztalataikra hivatkozva foglalkoznak/tak egészségügyet érintő kérdésekkel. A tapasztalatokat a korábbi ismeretek, az elméleti felkészültség határozza meg. Az elméleti felkészültség nélkül szerzett tapasztalat nem ér semmit. A szakirodalom sok ember sok helyen és különböző időpontokban szerzett tapasztalatáról számol be. Egy ember tapasztalata ehhez képest nulla. A tapasztalat nem független a tapasztaló előzetes ismereteitől, elméleti felkészültségétől sőt, az elméleti felkészültség és az előzetes ismeretek meghatározzák azt, hogy mit tapasztal/hat a tapasztaló. Nincs értelme különbséget tenni a saját magunk által szerzett, és a mások által leírt empirikus ismeretek között. A legegyszerűbb és leggyorsabb módja a tapasztalatszerzésnek az olvasás amikor, mások által tapasztaltakat megismerjük, elsajátítjuk. Az írásbeliség jelentősége a tapasztalatátadásban van. Sokan nem tudják mire valók a kézi- és tankönyvek, valamint azt sem, hogy mire való a szakirodalom. Az egészségügyet és minden egyes intézményének működését indikátorok és standardek alapján ítélik meg. Ezeknek az ismerete, értelmezése, összehasonlítása szakmai felkészültséget igénylő feladat. Laikusok beszélnek egészségügyről a fent említett ismeretek hiányában. Néhány példa
az eü. standardokra: pl. a hívástól számított mennyi időn belül
kell kiérnie az ügyeletnek, a mentőnek, mennyi időn belül kell
fekvőbeteg ellátó intézménybe juttatni a beteget (30 perc)
stb. A standardok
és a népesség epidemiológiai és demográfiai adatai, valamint az
infrastruktúra stb. figyelembevételével szervezik az ellátási
körzeteket. (Az epidemiológia a betegségek a népességen belüli
előfordulásával megoszlásával és gyakoriságával foglalkozik.) Az optimális kórház méret 600 ágy körül van a szakirodalom szerint. Gazdaságosan üzemeltethető, kiesése esetén ideiglenesen, közeli kórházak át tuják venni az ellátási körzetét stb. Az egészségüggyel kapcsolatos téveseszmék, hiedelmet és brutális tudatlanság felszámolására vissza kellene állítani az egészségügyi szervezéstan vagy társadalomorvostan tanszékeket. Az egészségügyi szervezéstant, illetve társadalomorvostant újra önálló diszciplínaként kellene az egyetemeken oktatni, hogy legalább az egészségügyben dolgozók körében csökkenjen az egészségüggyel kapcsolatos tudatlanság. Továbbá, a tanszékek szakember utánpótlást és független kutatási bázist jelentenének az egészségügy vezetése számára. Jelenleg egészségügyhöz értő, nem önjelölt és botcsinálta hanem, rendszeres képzésben részt vett szakemberekben legnagyobb a hiány. Fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az orvosi munkára alkalmatlan, orvosi munkájukban kudarcot vallott embereket átirányítanak egészségügyi szervezőnek, eü. managernek. Az eü. szerevezéstan kutatja és vizsgálja azokat a feltételeket stb. amelyek, lehetővé teszik a legkorszerűbb és leghatékonyabb eü. ellátást és a népesség egészségi állapotának megtartását illetve javítását. Az egészségügyben dolgozók bérének emelése elsődleges feladat. A szakemberhiányt, az elvándorlást, a túlterheltséget és következményeit a béremelés elodázása tovább súlyosbítja. Az ellátás biztosításában, fenntartásában a béremelésnek a kiemelkedő jelentősége van. Az EU fejlettebb tagállamaiban az eü-i dolgozók jövedelme azonos munkáért, paritáson számolva kb. a hazai jövedelem 8-10-szerese. Az USA-ban kb.12-15-szöröse. Standardizált, vásárlóerő-paritáson számolt (PPP) WHO adatok 2004. A jövedelem-arányos megélhetési költségek az EU fejlett országaiban és az USA-ban alacsonyabbak mint Mo-n. Ez jelenti azt, hogy ott magasabb az életszínvonal mint itt. Nem tudjuk, hogy milyen információk alapján mit ismernek fel érdekükként a gazdaság szereplői következésképpen az érdekeikről nyilatkozni anélkül, hogy azok nyilatkoztak volna róluk a megalapozatlan fantáziálás körébe tartozik. Az, hogy mások, máshol, máskor - más körülmények között - mit csinálnak/tak vagy nem csinálnak/tak az, csekélyke jelentőséggel bír. Nekünk a mi céljainkat szolgáló, nekünk jó dolgokat kell kitalálnunk. A szakember
utánpótlást a képzési idő hosszúsága miatt jelentősen előre kell
tervezni. Orvostudományi egyetemen az Általános Orvostudományi Kar
elvégzése 6 év, a szakorvosi cím és tudás megszerzése további 3-6
év szakmától függően. Az egyetem elvégzése után orvos lesz majd, a
specializálódás után szakorvos lesz az illető. A korszerű és hatékony rendszereket (magyar egészségügy és Tb.) nem szétverni kell, hanem hatékonyan kell működtetni és mindenáron ragaszkodni kell a fenntartásukhoz. Szétverés
után újjászervezni egy a meglévőhöz hasonlóan korszerű rendszert
felmérhetetlen összegekbe kerülne. Az
embereknek joguk van hálásnak lenni, joguk van hálájukat
kifejezni, joguk van hálapénzt adni stb. Ez nem etikai kérdés. Az etika a filozófia egy ága és azzal foglalkozik, hogy egy filozófiai elképzelésnek megfelelően hogyan lehet élni. Az etika magyarul gyakorlati filozófiát jelent. Olyan
magatartást tartunk általában erkölcsösnek, ami a közösség
túlélését, boldogulását stb. segíti elő (közerkölcs),
Nem betegekkel foglalkozó orvosi szakmák nélkül a betegellátás sem működne. Az orvosi szakmák egymásra utaltak.
A szakmák közti egyenlősdi demagógia és a múlt rendszer káros öröksége. Gátolja az eü-i béremelést. Szintén a múlt rendszer demagógiáinak egyike a béremelés helyett hivatástudatra hivatkozni. A fáradási vizsgálatok eredményei ellentmondanak a rosszul értelmezett hivatástudatból fakadóan túlmunkát végzők heroizmusának. Kimerült, fáradt, dekoncentrált stb. eü. dolgozókkal végeztetett munka az ellátás rovására megy. Veszélyeztetik a betegek egészségét, életét. Az Állami
Egészségügyi Ellátó Központ oldalán az egészségügyi dolgozók
szakképesítési adatai nyilvánosak és kereshetők. A társadalomorvostan egyészségügyi szervezéstan, epidemiológia, demográfia, szomatometria, egészségügyi statisztika, egészségügyi informatika és orvostörténelem részdiszciplinákból épül fel. Social Medicine: A branch of medicine concerned with the role of socio-environmental factors in the occurrence, prevention and treatment of disease. /MeSH/ Abból, hogy
nemzetközi összehasonlításban a magyar eü-ben magas a kórházi
ágyak száma nem következik az, hogy nem a magyar megoldás a jó az,
végképpen nem következik, hogy követni kéne bármely külföldi
példát és hogy ebben a kérdésben a nemzetközi összehasonlítás
adatai bármilyen relevanciával bírnának. Az optimális ágyszámot és ágystruktúrát epidemiológiai és demográfiai adatok, valamint a kezelési idő alapján szokás megállapítani. /Eü. szervezői feladat nem közgazdászi./ Az eü. dolgozók optimális számát és szakmai megoszlását is epidemiológiai és demográfiai adatok valamint a kezelésekre fordított munka és idő alapján szokás meghatározni. A magyar
eü-nek a magyar viszonyokból kell kiindulnia és a magyarországi
viszonyokhoz kell igazodnia. A magyar eü-ről folytatott
diskurzusnak is erről kellene szólnia. Nem külföldi példákról,
hanem a hazai igényekről, és lehetőségekről. A
kórházvezetés saját hatáskörben csökkentheti a kapacitásait. Üres
ágyat nem finanszíroz a biztosító. Amennyiben, és ahol
szükségtelenül magas lenne a kórházi ágyszám az, nem az eü
rendszer, hanem a kórházak vezetőinek a
problémája. Szánalmas,
hogy hiszékeny emberek különféle zavaros, légből kapott
elképzeléseknek hitelt adnak azon az alapon, hogy a zagyvaságok
terjesztője azt mondta, hogy ezt tapasztalta. Azt, hogy ezt
tapasztaltam, bárki bármire mondhatja. Annyian hivatkoznak a
tapasztalataikra, hogy az ilyetén hivatkozást - egyéb hivatkozás,
megerősítés hiányában - automatikusan figyelmen kívül hagyhatjuk,
illetve bizonyos határon túl a "tapasztaló"
pszichiátriai kezelése válik szükségessé. Az egynapos sebészettel és a tájékozott beleegyezéssel az alábbi a helyzet: Fenti két elv már a II. Bécsi Orvosi Iskola (XIX. sz. közepe) programjában szerepelt. A magyar orvosképzés a Bécsi Orvosi Iskolák elképzeléseit vette át és folytatta. Magyarországon általános mind a két fenti elv betartása. Az antibiotikum éra előtt alakították ki azt az elvet, hogy a beteg a lehető legrövidebb időt töltse kórházban és amit ambulánsan meg lehet oldani azt, ambulánsan kell kezelni. A hálapénz is ez irányban hat. Magyarországon
az 1800-as évek vége óta szabályozott, hogy a betegnek a
kezeléséhez hozzá kell járulnia és meg van és volt határozva, hogy
milyen kezeléshez elégséges a szóbeli hozzájárulás és milyen
kezeléshez kell írásbeli hozzájárulás. Továbbá, a kezelés
előnyeiről és hátrányairól, következményeiről, anyagi vonzatáról
stb. tájékoztatni kell a beteget mielőtt az a beleegyezését adja,
vagy elutasítja a kezelést. Természetesen, vannak olyan helyzetek
amikor a beteg a kezelést igénybe kívánja venni és az erre utaló
magatartása beleegyezés, és azt nem kell külön kérni. A tájékozott
beleegyezést Igazságügyi Orvostan keretében oktatják legalább az
1800-as évek közepe-vége óta. /Korábbi adatnak nem néztem
utána./ Az
orvoslás - betegek gyógyítása - szakmai szabályok alkalmazását jelenti.
Az
orvosok a tájékozott beleegyezés kapcsán szakmai szabályoknak megfelelő
tevékenységekről és kórjóslatokról stb. tájékoztatják a betegeket. Ez
nem
etikai kérdés hanem, Hippokratész óta maga is egy szakmai szabály. "A
beteg együttműködése nélkül nincs gyógyulás" ezért is tájékoztatják a
betegeket évezredek óta. Az etika a filozófia egy ága és azzal foglalkozik, hogy egy filozófiai elképzelésnek megfelelően hogyan lehet élni. Az etika magyarul gyakorlati filozófiát jelent. "A tudományos elméletek sokpremisszás következtetések, amelyeknél a konzekvencia hamissága nem ad eligazítást abban az irányban, hogy a sok premissza közül melyik a felelős az elmélet hamisságáért, azaz az empirikus adatok nem adnak támpontot annak eldöntésére, hogy melyik elmélet falszifikálódott. A "jó" vagy "rossz" elmélet kiválasztását nem racionális megfontolások, hanem pszichológiai és szociológiai tényezők befolyásolják. . . . Az empirikus adatok nemhogy nem cáfolnak meg és nem támasztanak alá egy hipotézist, de még arra sem alkalmasak, hogy a lehetséges értelmezések közötti döntést elősegítsék." (Quinie, O. W.: Az empirizmus két dogmája. Magyar Filozófiai Szemle, 1973. (17) 1-2, p. 237.) Minden
adathalmazhoz számos elmélet rendelhető, és minden elmélethez számos
adathalmaz rendelhető. Az értelmezések, elméletek számának a
racionalitás, az előzetes ismeretek - prekoncepciók - , és a korábbi
ismeretekkel való kapcsolattartás szab határt. Az elméletek közötti
választást viszont, nem racionális megfontolások befolyásolják. Az orvoslás – betegek gyógyítása – az orvostudomány eredményeinek alkalmazása.Az orvostudomány eredményei szakmai szabályok formájában válnak alkalmazhatóvá következésképpen, a betegek gyógyítása szakmai szabályok alkalmazását jelenti. A szakmai szabályok alkalmazása biztosítja a betegek optimális gyógyulását. A
hálapénz a múlt rendszer piaci viszonyoktól elszakított és a marxista
ideológia alapján kifundált bérezésnek a következménye. Akik, a
hálapénzt elfogadják a megélhetésükért teszik és döntő többségükben nem
Yachtra gyűjtenek. E sorok
írója az orvosi egyetem befejezése után (1987.) a Semmelweis
Orvostudomány Egyetem Általános Orvostudományi Kar
Társadalomorvostani és Orvostörténeti Intézetében pályázat útján
kapott állást mint társadalomorvostan oktató és orvostörténet
kutató, orvosgyakornok. 1991-től társadalomorvostan szakorvos és
egyetemi tanársegéd 1995-ig. 1995-től a MEDINFO-ban (Országos
Egészségügyi Információs Intézet és Könyvtár) dolgozott
2004-ig. Az összeállítás 2004-ben készült. SZERKESZTÉS ALATT! FELTÖLTÉS ALATT! Valamennyi dokumentum szerzői és egyéb jogai a szerző tulajdona. Valamennyi dokumentum csak és kizárólag magán célra, változtatás nélkül másolható a szerzőre és a forrásra történő pontos hivatkozással. Minden más terjesztési és másolási mód és forma esetében a szerző engedélyét kell kérni. A szerzőre és a forrásra való pontos hivatkozást és az engedélyt a dokumentumban mindig fel kell tüntetni és annak mindig benne kell maradnia a dokumentumban. A dokumentumok és azok részletei a szerző és a forrás pontos megjelölése nélkül még parafrázisként sem idézhetők és semmilyen célra fel nem használhatók. A dokumentumokkal kapcsolatos jogokról az 1999. évi LXXVI. törvény A szerzői jogról, továbbá a 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása megfelelő szakaszai rendelkeznek. |
Dr. Kemenes Pál orvostörténeti publikációk |
|
|